Hat forduló után óriási meglepetésre holtversenyben vezeti a spanyol bajnokságot a Girona FC, amely tavaly újoncként kis híján kiharcolta az európai kupaszereplést. A katalán együttes a City Group kötelékébe tartozik, mégis relatíve szerény büdzséből gazdálkodnak – idén pedig még az is lehet, hogy beérhet a sok befektetett munka számukra. Európa ajtaján dörömbölnek.
Photo by Fran Santiago/Getty Images
2022. június 19. Ekkor rendezték a spanyol másodosztály rájátszásának döntőjét – pontosabban annak visszavágóját. Az 1-1-es első találkozót követően az volt a tét, hogy melyik csapat juthat fel a La Ligába az Almeria és a Valladolid mellett. A Girona 6. lett a végelszámolásnál, így utolsóként kvalifikálta magát a rájátszásba – már a fináléba jutás is szép teljesítmény volt tőlük. Miután azonban nem sikerült hazai pályán előnybe kerülniük, nehéz visszavágó elé néztek a Tenerife otthonában.
A feszült hangulatú döntőben azonban remekül jöttek ki a meccs kulcspillanataiból és 3-1-es győzelmet arattak. A csapatban pedig olyan nevek kaptak helyet, akik azóta már az első osztályban is bizonyíthattak: Arnau Martinez (U21-es spanyol válogatott), Santi Bueno, Pol Lozano, Aleix Garcia, Alex Baena, Ramon Terrats, Ivan Martin, vagy a legendás Cristhian Stuani is ilyen. Lényegében már ott megvolt a mostani csapat alapja.
Bele kellett erősödni a La Ligába
Természetesen a feljutás új fejezetet nyitott a klub életében. Sokan – joggal – gondolhatták, hogy őrült költekezésbe kezdenek majd Katalóniában. Ennek legfőbb oka a tulajdonos személye volt: a Girona a City Group portfoliójába tartozik úgy, mint a Manchester City, a New York City, a Palermo és sok más együttes szerte a nagyvilágban (érdekesség, hogy még Pep Guardiola is rendelkezik tulajdonrésszel a Gironában – a szerk.). Az arab tulajdonosok pedig akár komolyabb összegeket is mozgósíthattak volna – de nem tették.
A következő szezonban több játékos is érkezett – heten közülük kölcsönben, öten pedig ingyen. Mindössze három játékost vásároltak meg: Miguel Gutierrezt (4 millió euró), Oriol Romeut (5,5 millió euró), valamint Viktor Tsygankov is érkezett a télen (5 millió euró). Összesen tehát csak 15 milliót szórtak el, ami ma már nem számít különösebben nagy összegnek ezen a szinten. Ráadásul elég okosan gazdálkodtak.
Photo by Fran Santiago/Getty Images
Természetesen nem voltak komoly elvárások a csapattal szemben a szezon előtt, de a legtöbben nem féltették őket. Az volt a vélekedés, hogy a City úgyis ad majd nekik néhány játékost, akik – még ha kölcsönben is -, de erősítést jelenthetnek. Couto és Yangel Hererra Manchesterből, Callens és az új gólfelelős Taty Castellanos pedig New Yorkból érkezett, de nem csak a testvérkluboktól jöttek erősítések. Jött három játékos például a Real Madridból, de az Atleticóból, a Valenciából és a Premier League-ből is érkezett ember. Mindez azonban mit sem ér a megfelelő ezdő nélkül.
Az egész projekt ugyanis Michel munkáján áll vagy bukik a mai napig. A spanyol tréner pedig a kezdeti nehézségek ellenére úgy tűnik, fel tudott nőni a feladathoz.
A helyes út megtalálása
Michel edzői felfogása valamilyen szinten hasonlítható Pep Guardioláéhoz. Ő is a sok labdabirtokláson alapuló támadófoci híve – igaz, ő nyilván szerényebb eszközökkel dolgozik, mint nagyobb nevű kollégája. Michel ugyanakkor szerelmes a három belsővédős felállásba, ami eleinte meglehetősen sok problémát okozott csapatának védekezésben.
A gond egyértelműen a védelme közepén volt keresendő. Bueno volt az egyetlen ezen a poszton, aki gond nélkül megütötte a La Liga szintjét. A többiek viszont csak jobb napjaikon tudták hozni a kötelezőt, ami rengeteg kapott góllal járt. Az első hónapokban ez határozta meg a csapat teljesítményét, valamint a kilátástalan támadójáték. Nagy volt a labdabirtoklásuk, ugyanakkor nem tudtak mit kezdeni a labdával: ötletük sem volt, hogyan kéne megtalálni vele Castellanost, vagy Stuanit a kapu előtt. Nehézkesen kerültek helyzetbe, így mindkét kapu előtt bizonytalanok voltak. Ez az első hónapokban nagyon erősen érződött.
Idővel aztán érezni lehetett a fokozatos fejlődést. Jöttek a pontok, itt-ott egy-két győzelem, majd az áttörés, ami a szezon második felére előre repítette a Gironát a tabellán. Michel ugyanis nagyjából fél szezon után úgy döntött, hogy mivel nincs elég minőségi belső védője, aki megbízhatóan tud teljesíteni ezen a szinten, inkább átáll a négyvédős felállásra. Ez nagyobb stabilitást eredményezett, ami hatalmas lökést adott nekik.
Októberben egy bravúros döntetlent játszottak a Real Madriddal, majd később legyőzték a Sevillát, a Valenciát és a Bilbaót is. Mindez a felívelő forma végül a Real Madrid elleni 4-2-es győzelemben csúcsosodott ki a Montiliviben, ahol is a piros-fehérek argentin csatára Taty Castellanos négyszer is betalált (!).
Photo by Fran Santiago/Getty Images
Az utolsó fordulókra azonban elfogyott a lendület és jött pár botlás, de így is durván felülteljesítettek. 10. helyen zárták a szezont, mindössze 4 ponttal lemaradva a Konferencia Ligában induló Osasunától. A másik két (előttük) följutó együttes pedig a tabella végében zárt (a Valladolid kiesett, az Almeria épp csak hogy bennmaradt).
Mi várhat rájuk idén?
Nehéz volt belőni a Gironát erre a szezonra. Minden attól függött, hogy tudják-e tartani a tavalyi szezon végén elért színvonalat – ha igen, abból egy erős idény is kisülhet. Jelenleg viszont úgy néz ki, hogy nem csak tartani sikerült a szintet, hanem fejlődni is. Őrületes formában futballoznak a gironai játékosok idén.
Mindössze 22,25 millió eurót költöttek a nyáron, de összességében nem volt nagy jövés-menés. Érkezett a nagy öreg Blind a védelembe, az ukrán Dovbyk a támadósorba a rutinos Portu mellett, valamint Pablo Torre (a Barcelona tehetsége) és a barzil szélső Savio is – utóbbi az év igazolásának tűnik a klubnál. Az igazán lényeges név azonban az átigazolási időszak legvégén kölcsönben megszerzett Eric Garcia volt, aki (még úgy is, hogy már nincs Bueno) remek segítséget nyújthat a védelem közepén. Így Michelnek ismét lehetősége nyílik a három belsővédős játékra: Garcia mellett Blind és az idő közben elképesztő szintlépést bemutató David Lopez alkotják most a belső hármast.
A középpályán Aleix Garcia irányításával szenzációsan játszik a Girona és számtalan variációs lehetőségük van. Elöl pedig igyekeznek pótolni a Lazióhoz szerződő Castellanost, aki amúgy is csak kölcsönben volt a klubnál. Egyelőre úgy tűnik, Dovbyk lehet a befutó a kezdőcsapatban, de Portu és Stuani is ki tudja őt segíteni szükség esetén. A csapat erőssége azonban a széleken keresendő: a már említett Savio mellett Tsygankov is zseniálisan játszik, így folyamatos veszélyben van az ellenfelek kapuja.
Idén 16 gólt szereztek, ami a legtöbb – csak a Barcelona lőtt ennyit. És mivel a gránátvörös-kékek egy góllal kevesebbet kaptak, így a Girona (csak) a második helyen áll 6 forduló után. Vereség nélkül.
Mindez persze nem feltétlenül fenntartható. A kedvező sorsolás nyilván nagy szerepet játszik abban, hogy ilyen jól sikerülhetett a bajnoki rajt. A látottak alapján elmondható, hogy a Girona szintet lépett tavalyhoz képest – márpedig akkor alig maradtak le az európai indulásról. Idén egy ilyen rajt után könnyen lehet, hogy meglehet nekik egy előkelő hely a szezon végén. A kérdés inkább az, hogy meddig tarthat ki ez a jó forma és milyen magasságokba juthatnak el a spanyol mezőnyben.
